Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.A kötet a koartikuláció jelenségével, azaz a beszédhangok térbeli és időbeli kölcsönhatásával, egymásra hatásával foglalkozik az egymással nem közvetlenül szomszédos magánhangzók között (a közbeeső mássalhangzón átívelően). A kutatás arra irányul, hogy milyen változatosságot eredményez ez a folyamat a magánhangzók megvalósulásában. A kötet több szempontból elemzi a kérdéses jelenséget és a magánhangzók változatosságát, beleértve a mondatszintű hangsúly és a koartikuláció irányának hatását. A szerző négy kísérletet mutat be, amelyek során valódi és álszavakat vizsgál, illetve foglalkozik a magánhangzó-harmónia jelenségével is, amit gyakran a koartikuláció fonologizálódásaként értelmeznek. A kutatás újdonsága abban rejlik, hogy egyszerre elemez akusztikai és artikulációs adatokat, az előzménykutatásoknál nagyobb kísérleti résztvevőszámmal dolgozik, bevezet egy új mérőszámot a koartikuláció, illetve a magánhangzók változatosságának vizsgálatára, valamint a kérdésben még nagyon kevéssé kutatott magyar nyelvet vizsgálja, amin keresztül a koartikuláció nyelvfüggő tendenciáinak feltárásához is hozzájárul. A könyv eredményei ennélfogva a magyar nyelv leírásához, továbbá a koartikulációról és a folyamatos beszéd folyamatairól szóló alapvető ismereteinkhez is adalékokkal szolgálnak, és mind a (magyar) fonetikával, mind a (magyar) fonológiával foglalkozó kutatók érdeklődésére számot tarthatnak.

Hivatkozás mentése: